Wellnessotthon: A test és a lélek harmóniája otthonunkban.

Gyógynövények: Zsurló

A zsurló alkalmazását az ókorig vezethetjük vissza. Görög neve, a hippuris lófarkat jelent (a meddő hajtás alakja miatt). Már i. sz. 50-ben Dioszkoridész is ismerte mint vizelethajtó és vérzéscsillapító szert. Albertus Magnus (1193-1280) szintén nagyra értékelte ezt a gyógynövényt. Mai korunk népi gyógyászata nagyra becsüli a tavaszi és az őszi vértisztító kúrák anyagaként, reuma- és köszvényellenes szerként, valamint köhögés és asztma ellen, sőt vizenyő, bőrtisztátalanság, törékeny köröm és hajhullás esetében is alkalmazzák.

Emellett a sok dicsőítés mellett azonban persze felmerül a kérdés, hogy mi az, amit mi is elfogadhatunk ennek a gyógynövénynek a hatásaiból. A tudomány szerint a zsurlótea a vizelet mennyiségének növelésére szolgál, és alkalmas a vese és a hólyag hurutjainak kiegészítő kezelésére. Tehát a zsurló (valamint az aranyvessző, a csalán és a pitypang) akkor alkalmazható hatásosan, ha az orvos a vese- és hólyagpanaszok kezelése során a fokozott folyadékfogyasztást javasolja. Ezenkívül a zsurló olyan teák összetevőjeként is szerepel, amelyek reuma és köszvény, köhögés és megfázás ellen javasoltak.

A zsurló botanikai neve Equisetum arvense. Aki nem ismeri fel egész biztosan ezt a növényt, semmiképpen se gyűjtse maga, mert vannak olyan zsurlófélék, amelyek mérgező hatásúak. A mezei zsurló leginkább parlagon, útszélen, töltéseken és szántók mellett nő. Márciusban jelennek meg a sárgásbarna spóratermő hajtások, és csak sokkal később a zöld, elágazó, maximum 40 cm-es meddő hajtások. Amit orvosilag használunk, az a zsurlónak nem a termékeny spóratermő hajtása, hanem a meddő nyári hajtása. Ezekből lesz, levegőn szárítva és megfelelő nagyságra felaprítva a zsurlótea. A legtöbb vizelethajtó teával kapcsolatban így a zsurlóval kapcsolatban is arra kell hogy felhívjuk a figyelmet, hogy nem szabad őket abban az esetben alkalmaznunk, ha szív- vagy veseelégtelenség következtében alakult ki. Ennek kivizsgálása orvosi feladat.