Wellnessotthon: A test és a lélek harmóniája otthonunkban.

Gyógynövények: Ezerjófű

A botanikusok ezt a tárnicsfélék családjába tartozó növényt Centaurium erythraea-nak nevezik. Ezt a gyógynövényt semmiképpen sem szabad magának szednie, mert mint minden tárnicsféle, az ezerjófű is védett növény!

Sok népi neve van, például százforintosfű, földepe, lázfű, gyomorfű, hasfájásfű. Az ezerjófű egy tisztán keserűanyagot tartalmazó növény, amelyet tonikumként, tehát emésztési gyengeségnél és étvágytalanságnál már időtlen idők óta használnak, és még ma is változatlan módon. Egy azokból a régebbi időkből származó mondás, amikor még a "keserű" a hatásos álneve volt, így hangzik: "A gyógyszernek keserűnek kell lennie, különben semmit sem használ"; és ha a Struwwelpeter-ben a doktor kis betegének "a keserű orvosságot" nyújtotta, ezt semmiképpen sem büntetésnek szánta, hanem a jótékony hatások és gyógyulás a végett.

Hatóanyag szempontjából az ezerjófűben csak a keserűanyagok érdekesek; ezek gondoskodnak az egész emésztési rendszer jobb emésztőnedv-áramlásáról, ami javítja az étvágyat, s a táplálék panaszmentes feldolgozásához, jó közérzethez vezet.

A tudományos álláspont szerint gyomorsavképződés javítására (gastritis elégtelen gyomorsavképződéssel), valamint étvágytalanság ellen javalt, ezért akinek gyomorsav túlképződése van semmiképpen se használja. Az ezerjófű Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában fordul elő. Nálunk nedves réteken és ritka erdőségekben nő. Szára négyszögletes, 10-50 cm magas. A levelek keresztirányban átellenesen állnak. A piros, csillag alakú virágok, amelyek csak napsütésben nyílnak ki, bogernyőben vannak elrendezve.

Gyógyászati célra az ezerjófüvet Marokkóban, Jugoszláviában és Bulgáriában termesztik.