Wellnessotthon: A test és a lélek harmóniája otthonunkban.

Gyógynövény: Csalán

Bizonyára nincs olyan ember, akit még nem csípett meg a csalán, hiszen az árvacsalán (Urtica urens) és a nagy csalán (Urtica dioica) igen gyakoriak nálunk. Kertekben, omladékokon, kerítések és sövények mentén, azaz mindenütt van csalán.

A gyógyászatban mindkét faj levelét, hajtását, gyökerét felhasználhatjuk. A tudományos álláspont általában csak a csalán vizeletképzést serkentő tulajdonságát és a vizelési zavarok kezelésében való hatásosságát ismeri el. Igaz, hogy ebben a könyvben éppen ezekről a panaszokról volt szó, mégis szeretnék utalni arra, hogy a csalán a vértisztításhoz, a bőrtisztátalanságok és a legkülönfélébb eredetű reumatikus panaszok kezelésére is sikerrel alkalmazható. Ezeket a tapasztalatokat a természetgyógyászatban jártas orvosok megerősíthetik. A csalánvesszőt isiász és lumbágó elleni hatásos szerként is javasolják. A kezeléshez össze kell szedni egy csokor friss csalánhajtást (célszerű a nagy csalánból), majd a fájdalmas testrészt és annak környékét meg kell vele csapkodni. Ezt három egymást követő napon megismételjük. Három nap szünet után újból kezdhetjük az eljárást.

A csalán magjait idős emberek erősítőszerként fogyasztják. A csalán levele pedig nemcsak vértisztító, hanem a hasnyálmirigy jótékony szabályozója is. Mint azt többször is hangsúlyozták, diabetes (cukorbetegség) esetében a csalán nem hatásos szer.

A csalánt már tea formájában is lehet kapni, ebben a formájában is vértisztító hatással bír.